Ha manapság Elon Musk, Jeff Bezos vagy Mark Zuckerberg számítanak a leggazdagabbnak, akkor ötszáz évvel ezelőtt kétségtelenül Jakob Fugger volt az, aki a leggazdagabb ember címét viselte. Nem Amerikában, hanem az akkori Európa szívében, Augsburgban élt és működött, és olyan befolyással bírt, amely messze túlmutatott a kereskedelmen. A pénzén keresztül uralkodók és pápák sorsa dőlt el – sőt, a híres svájci gárda létrejötte is az ő nevéhez fűződik.
A svájci gárda, amely ma is a Vatikán egyik legismertebb intézménye, Fugger közvetett támogatásával jött létre. Karin Schneider-Ferber történész új életrajzában („Jakob Fugger, a gazdag. Kereskedő, bankár, császárformáló”) leírja, hogy 1506-ban Fugger egyik római hitelével toboroztak svájci zsoldosokat, akik később II. Gyula pápa testőrségeként szolgáltak. A gárda azóta is létezik, és ezzel Fugger öröksége egészen a jelenig nyúlik.
Jakob Fugger 1459-ben született Augsburgban, egy sikeres kereskedőcsalád legfiatalabb fiaként. Apja és anyja is vagyonos háttérrel rendelkezett, így Fugger jó alapokról indulhatott. Bár ifjúkorában egyházi pályára szánták – 1471-ben még kanonoki állást is kapott –, hamarosan a kereskedelem felé fordult, és 1473-ban már Velencében képezte magát. A város lenyűgözte, és hatása később is érezhető volt stílusán, építkezésein és üzleti látásmódján.
A 15. század végén Fugger már a családi vállalkozás egyik vezetője volt, és bátyjaival együtt a textilkereskedelemről a bányászat és a pénzügyek felé fordultak. Tirolban bányákba fektettek, majd banki ügyletekbe kezdtek. Jakob testvérei halála után egyedüli vezetőként irányította az immár európai szinten is meghatározó céget. Olyan pénzügyi ereje volt, hogy még a pápának és a császárnak is tudott kölcsönt nyújtani.
Fugger kapcsolatai révén politikai színtéren is egyre nagyobb szerephez jutott. 1518-ban például ő látta vendégül Augsburgban a pápai legátust, aki ott hallgatta ki Luther Mártont. A reformátor élesen bírálta Fugger fényűzését és részvételét az egyház által szervezett búcsúcédulák kereskedelmében.
Miközben Fugger a Vatikán hűséges támogatója volt, mégsem ment bele mindenbe. Amikor I. Miksa császár 1511-ben úgy döntött, hogy – kihasználva II. Gyula pápa betegeskedését – maga ülne a pápai trónra, Fugger egyszerűen késleltette a szükséges hitel biztosítását, egészen addig, amíg a pápa fel nem épült.
A hatalomért cserébe Fugger maga is kiváltságokat kapott. 1511-ben bárói rangot adományozott neki a császár, majd 1514-ben grófi rangra emelte, sőt, császári tanácsosi címet is kapott. Élete végére több mint ötven falu birtokosa volt.
Jakob Fugger 1525 decemberében hunyt el, egy hasüregi daganattal küzdve. Bár utódai nem voltak, öröksége máig él: három alapítványa működik ma is Augsburgban, köztük a világ legrégebbi szociális lakótelepe, a Fuggerei. A 1516-ban alapított, fallal körülvett „város a városban” ma is otthont ad körülbelül 150 rászorulónak, akik évente mindössze 88 centet, valamint napi három imát fizetnek lakbérként.
A Fuggerei azóta is működik, és példát mutat a társadalmi felelősségvállalásra. 2021-ben, alapításának 500. évfordulóján a szervezet bejelentette, hogy a modellt más országokban is népszerűsítené. Ennek nyomán Sierra Leonéban és Litvániában is létrejöttek hasonló kezdeményezések.
Jakob Fugger családja ma is létezik, a leszármazottak három ágra szakadtak: Fugger-Kirchberg grófokra, Fugger von Glött hercegekre és a Fugger-Babenhausen ágra. Több mint 3200 hektár erdőt birtokolnak Németországban, és javarészt alapítványokon keresztül működtetik örökségüket.
