Európa jégkorszaki múltja továbbra is nyomot hagy a jelenben, legalábbis genetikai szinten – ezt állítja egy friss olasz kutatás, amely szerint a több tízezer éve élt vadászó-gyűjtögető közösségek örökítettek tovább olyan DNS-változatokat, amelyek ma is segíthetik az embereket abban, hogy megérjék a 100. életévet.

A Bolognai Egyetem kutatói Cristina Giuliani professzor vezetésével azt vizsgálták, hogy az úgynevezett „Nyugat-európai Vadászok-gyűjtögetők” genetikája mennyire van jelen a mai emberekben, és összefügg-e a rendkívül hosszú élettel. Ezek a populációk a mezőgazdaság elterjedése előtti időkben éltek Európában, és bár már rég eltűntek, genetikai lenyomatuk még most is kimutatható.

A kutatók 333 százéves, vagy annál idősebb ember genetikai mintáit hasonlították össze 690 fiatalabb felnőttével, akiket földrajzilag azonos régiókból választottak ki. Az elemzés során több mint száz ősi genomszekvenciát is bevontak, köztük a mintegy 14 ezer éves villabrunai genetikai mintát, amelyet az olasz Alpokban találtak.

A kutatás egyik legfontosabb megállapítása, hogy a százévesek genomjaiban gyakrabban fordultak elő olyan genetikai mintázatok, amelyek a jégkorszakbeli vadászó-gyűjtögetőkhöz köthetők. A vizsgálat szerint ez a genetikai kapcsolat akár 38 százalékkal is növelheti az esélyét annak, hogy valaki megérje a századik születésnapját, számolt be róla az Earth.com.

A kutatás során a tudósok nem egyetlen gént kerestek, amely felelős lehet a hosszú életért, hanem az úgynevezett „ősi genetikai komponensek” összetett hatását vizsgálták. A résztvevők DNS-ét négy fő örökségi forrás alapján modellezték: ezek a korai földművesek, a sztyeppei pásztorok, az iráni-kaukázusi populációk és a vadászó-gyűjtögetők voltak.

A százévesek körében különösen gyakoriak voltak azok a DNS-változatok, amelyek a fehérjék jelzéseit módosítják, és amelyekről korábban már feltételezték, hogy szerepet játszanak a hosszú életben. Azonban, ahogy a kutatás is hangsúlyozza, a genetikai örökség önmagában nem elegendő, a környezeti tényezők – például a táplálkozás, az egészségügyi ellátás és a jövedelmi viszonyok – szintén kulcsfontosságúak.

A tanulmány kiemelte, hogy a hosszú élethez vezető biológiai útvonalak sokrétűek: ezek többek között a sejtek karbantartását, a stresszválaszokat, az immunrendszer működését és az anyagcserét szabályozzák.

A hosszú élet egyik fő akadálya a szervezetben idővel fellépő lassú, de állandó gyulladásos állapot, amit a kutatók „inflammaging”-nek neveznek. Ez a krónikus gyulladás sejtkárosodáshoz vezet, és növeli a szívbetegségek, a cukorbetegség és a demencia kialakulásának kockázatát.

Az is kiderült, hogy a hosszú életűek között jelentősen felülreprezentáltak a nők: 2025. január 1-jén Olaszországban 23 548 százéves vagy idősebb ember élt, közülük 83 százalék nő volt. Ez az arány a kutatásban is tükröződött, mivel a női minták száma jóval meghaladta a férfiakét, így az eredmények elsősorban a nőkre vonatkoztathatók.

A kutatók ugyanakkor óvatosságra intenek az eredmények értelmezésében. Mivel az ősi genetikai minták még mindig szűkösek, a jelenlegi megállapításokat más populációkon is meg kell erősíteni, emellett a régiók közötti genetikai eltérések és a mintavételi torzítások is befolyásolhatják az elemzéseket.