Repülés közben a legtöbb utas egyszerűen bekapcsolja az övét, hátradől, és igyekszik élvezni az utazást, miközben a legénység már a felszállás előtt is teljes figyelemmel végzi a feladatait. Az utaskísérők ilyenkor nemcsak az utasok kényelméről gondoskodnak, hanem számos biztonsági előírást is ellenőriznek, hogy minden feltétel adott legyen egy biztonságos repüléshez.

Katherine Drossos, a Cirrus Aviation Services tapasztalt légiutas-kísérője és járatfelügyelője a Travel + Leisure magazinnak beszélt arról, mi történik pontosan ezekben a kritikus fázisokban, vagyis a felszállásnál és a leszállásnál. Mint mondta, ilyenkor a személyzet elsődleges feladata, hogy megbizonyosodjon arról, minden utas ül, be van kötve, tisztában van az előírásokkal, és készen áll az esetleges vészhelyzetekre.

A biztonsági bemutató – amit sok utas hajlamos félvállról venni – ilyenkor szintén kulcsszerepet kap. A biztonsági öv használatától az oxigénmaszk működésén át egészen a mentőmellény helyének ismertetéséig minden olyan információ elhangzik, amely egy váratlan helyzetben életmentő lehet. És bár a legtöbben inkább a telefonjukon babrálnának, a személyzet ilyenkor is teljes koncentrációval végzi a dolgát.

Talán már sokan megfigyelték, hogy felszálláskor és leszálláskor az utaskísérők egy különös testtartást vesznek fel: egyenesen ülnek, lábuk a padlón, kezüket pedig a combjukra vagy alá helyezik. Ezt a helyzetet sokan úgy értelmezik, mintha „a kezeiken ülnének”, pedig ez valójában egy tudatosan kialakított biztonsági pozíció.

Drossos szerint ezzel a tartással a személyzet csökkenti a sérülés kockázatát hirtelen mozgások vagy turbulencia esetén, ugyanakkor biztosítja, hogy kezeik azonnal mozgósíthatók legyenek vészhelyzet esetén. „Ez a testhelyzet stabilizálja a testet, és lehetővé teszi, hogy a légiutas-kísérők azonnal cselekedni tudjanak, ha például evakuációra lenne szükség” – fogalmazott.

Hozzátette, hogy bár az egyes légitársaságok vagy repülőgéptípusok között lehetnek apró eltérések a kéz- és testtartásban, a cél minden esetben ugyanaz, vagyis készenlét, éberség és stabilitás biztosítása a repülés legkritikusabb szakaszaiban.

A testtartás mellett a személyzet ilyenkor egyfajta mentális ellenőrzőlistát is lefuttat. Drossos elmondása szerint ez egy csendes, belső folyamat, amelynek során végiggondolják a vészhelyzeti protokollokat, ellenőrzik a kijáratok helyét, és megerősítik a saját szerepüket az esetleges evakuációs szituációban.

Természetesen az utasoktól nem várják el, hogy ugyanezt a készenléti testtartást felvegyék, de néhány alapvető szabály betartásával ők is hozzájárulhatnak a biztonságos utazáshoz. Érdemes figyelmesen végighallgatni a biztonsági bemutatót, elolvasni a biztonsági kártyát az ülés háttámlájában, és végig bekapcsolva tartani az övet. Emellett fontos, hogy a szék háttámlája legyen egyenes, és az asztalkát is hajtsuk fel a felszállás és a leszállás idejére.

Bár elsőre talán jelentéktelennek tűnik, hogy a személyzet miért ül úgy, ahogy, valójában ez is része annak a sokrétű és szigorú protokollnak, amelynek egyetlen célja van, nevezetesen, hogy mindenki épségben érkezzen meg a célállomásra.