A NASA egyik legambiciózusabb küldetése, a Mars Sample Return (MSR), hosszú évek előkészítése után gyakorlatilag lekerült a napirendről, mivel az Egyesült Államok Kongresszusa a 2026-os költségvetés megszorításai miatt nem biztosít elég forrást a program folytatására. A döntés óriási visszalépést jelent az amerikai űrkutatásban, hiszen a projekt célja az lett volna, hogy először hozzanak vissza a Földre marsi kőzet- és talajmintákat.

A Perseverance marsjáró már 35 mintát gyűjtött és helyezett el a vörös bolygó felszínén, azzal a céllal, hogy azokat egy későbbi küldetés során visszahozzák a Földre alapos laboratóriumi vizsgálatra. A jelenlegi műszerekkel szemben ezek az elemzések sokkal pontosabb válaszokat adhattak volna arra, vajon volt-e valaha élet a Marson.

Azonban a projekt megvalósítása – egy landolóegység, egy felszálló mini-rakéta, egy orbitális találkozás és egy visszatérő kapszula összehangolt működése – olyan technológiai és pénzügyi vállalást jelentett, amelyet most túl drágának és túl bonyolultnak ítéltek meg.

Bár a NASA még mindig kap 650 millió dollárt a programra, ez messze elmarad az eredetileg becsült 11 milliárd dollártól. A Trump-adminisztráció már korábban is „megfizethetetlennek” nevezte a projektet, és most úgy tűnik, a politikai realitások végleg elkaszálták az álmot.

Közben a háttérben komoly irányváltás zajlik: a NASA-nak egyre inkább a magánszektor felé kell nyitnia. A döntéshozók azt szeretnék, ha a jövőben olyan cégek, mint a SpaceX vagy a Blue Origin vinnék tovább az ilyen típusú küldetéseket, jóval alacsonyabb költségekkel. Csakhogy jelenleg egyik vállalat sem áll készen arra, hogy önállóan végrehajtsa a minták visszahozatalát, így azok akár két évtizedig is ott maradhatnak a marsi porban.

A kialakult helyzet Kína számára óriási lehetőséget jelent. A pekingi űrügynökség Tianwen-3 névre keresztelt küldetése 2028 és 2030 között indulhat, és ha sikerül a Marsról mintákat visszahoznia, akkor elsőként írhatják be magukat az űrtörténelembe ezen a téren.

A kínai stratégia jóval gyakorlatiasabb, kevesebb látványosságot, de több céltudatosságot ígér. Ha az ázsiai ország valóban megelőzi az Egyesült Államokat ezen a téren, az diplomáciai szempontból is komoly presztízsveszteséget jelentene Washington számára.