Több mint három évtizeddel azután, hogy Bolognában előkerült egy különös, zöld színű múmia, a kutatók most végre választ adtak arra, mi okozhatta a test szokatlan elszíneződését és kivételes állapotát. A 12 éves fiú földi maradványait egy bronzkoporsóba zárva találták meg egy régi villa alatt, a temetés időpontját 1617 és 1814 közé teszik.

A tudósok szerint a test szinte teljes épségben maradt fenn, ami a réz, a testnedvek és a sírhely mikroklímájának egyedi kölcsönhatására vezethető vissza. Ez az első ismert eset, amikor egy egész test vált zölddé a réz hatására – korábban csak elszíneződött testrészeket dokumentáltak, például ékszerek vagy pénzérmék közelében.

A fiú csontváza szinte teljes volt, bár a lábak hiányoztak. A kutatók úgy vélik, a mellkas valamikor megsérülhetett, a lábak pedig leszakadhattak vagy megrongálódhattak. Érdekesség, hogy a bal lábszár az egyetlen testrész, amely nem zöldült be – ez arra utalhat, hogy ott kevesebb rézvegyület érte a szöveteket.

A mostani eredmények egy több tudományterületet átfogó vizsgálatból születtek, amelyben genetikusok, antropológusok, radiológusok, fizikusok, informatikusok és restaurátorok is részt vettek. Bár a múmiát már 1987-ben felfedezték, a modern vizsgálati módszerek csak nemrég tették lehetővé a részletes elemzést, írja a New Scientist.

A kutatás kimutatta, hogy a koporsó anyaga, a benne uralkodó mikroklíma és a testtel zajló kémiai reakciók mélyreható változásokat idéztek elő a bőrtől egészen a csontok belsejéig. A réz megakadályozta a szokásos bomlási folyamatokat, és fokozatosan átalakította a test kémiai összetételét: a csontokban a kalciumot részben réz váltotta fel, a korróziós termékek pedig a szövetekbe és a bőrbe is beépültek.

A kutatók szerint ez az eset új megvilágításba helyezi a fémek szerepét a testek konzerválásában, ugyanis a réz először a mikrobák elszaporodását gátolta, majd aktív szereplővé vált a test átalakulásában. A tanulmány a Cultural Heritage című tudományos folyóiratban jelent meg.