A közép-japán Toyoake városa, ahol körülbelül 69 ezer ember él, kezdeményezést indított a mobilhasználat korlátozására. A javaslat szerint naponta legfeljebb két órát kellene telefonozniuk a fiataloknak.

Bár a szabály megsértése nem jár szankcióval, célja, hogy elgondolkoztassa az embereket a túlzott képernyőhasználat testi és lelki következményeiről. Sok japán tinédzser számára, akik órákat töltenek a közösségi médiában videók nézésével vagy hírek olvasásával, ez komoly kihívást jelent.

Öt óráról két órára: lehetetlen küldetés?

A fiatalabb generáció többsége el sem tudja képzelni az életét okostelefon nélkül. Japánban az átlagos napi online idő meghaladja az öt órát, így a hatóságok által javasolt kétórás limit szinte elérhetetlennek tűnik.

Néhány fiatal azonban belevágott a kísérletbe, és érdekes tapasztalatokról számolt be. Voltak, akik kezdeti nehézségek után új értelmet találtak a megnyert időben. Azok, akik betartották a limitet, produktívabbnak és tartalmasabbnak érezték a napjukat.

Sokan könyvolvasással, tanulással vagy edzéssel töltötték a felszabadult időt, és úgy érezték, visszanyerték a fókuszukat. Másoknak ugyan nem sikerült teljesen betartaniuk a keretet, de már maga a próbálkozás is rávilágított számukra, hogy mennyi időt pazarolnak el a telefonjukkal.

Japán pszichológusok évek óta figyelmeztetnek a túlzott okostelefonhasználat mentális egészségre, alvásra és társas kapcsolatokra gyakorolt hatására. Sok fiatal panaszkodik fejfájásra, szemfáradtságra és álmatlanságra a hosszan tartó képernyőhasználat miatt.

Toyoake polgármestere, Koki Masafumi védelmébe vette a kezdeményezést a kritikákkal szemben, hangsúlyozva, hogy a cél nem a tiltás, hanem a tudatosság növelése.

„Nem akarjuk betiltani a telefonokat, csak arra szeretnénk ösztönözni az embereket, hogy gondolják át digitális szokásaikat" – fogalmazott a polgármester.

Számos diák elismerte, hogy már az a tény, hogy megpróbálták csökkenteni a telefonhasználatukat, olyan érzést keltett bennük, hogy jobban részesei a való életnek, jobban tudtak figyelni a beszélgetésekre és a környezetükre.